2010. január 11. MTV1 Nappali

Az MTV1 Nappali című műsorába hívtak meg bennünket, a csokoládéról készített összeállítás a műsor vége felé, kb 1:35:00 körül kezdődik.

2009. november 28. Cikk a Magyar Nemzetben

Varga Attila cikkét itt olvashatják: Türelemjáték.

2008. február 23. Az első TV szereplés

A TV2 2 Testőr című műsorában szerepeltünk, ahol egy gyömbéres étcsokoládés trüffelt készítettünk, az epizód címe Egészséges édesség.

Néhány gondolat, amit nem lehetett négy és fél percbe belesűríteni.
Az, hogy valaki szereti a csokoládét, nem bűn. Az a fontos, hogy megválogassuk, milyen csokoládét fogyasztunk. És itt nem arra gondolunk, hogy ét vagy tejcsokoládé az egészségesebb, hanem arra, hogy mi van az összetevők között. Az első lépés, amikor csokoládét vásárolunk egy boltban, hogy megnézzük, mi van a csomagolásra írva. Mi olyan csokoládét választunk, amiben természetes vanília és kakaóvaj van, tejcsokoládé esetében még tejpor. Ha valamiben vanillin van, vagy növényi zsiradék, esetleg mogyorómassza, azt mi már nem visszük haza. A szójalecitin gyakran elkerülhetetlen.
Ha valaki tovább szeretne lépni a minőség terén, akkor szaküzletekben találhat szójalecitin-mentes csokoládékat is, még magasabb szinten pedig bio és organikus termékeket is. A dűlőszelektált borokhoz hasonlóan léteznek olyan csokoládék is, amelyek egy-egy ültetvényről származó kakaóbabból készülnek, ezek pedig egészen különleges ízélménnyel tudnak szolgálni.
Örök kérdés, hogy vajon csak az étcsokoládé egészséges-e. Az étcsokoládé valóban egészséges, állítólag fogyni is lehet a segítségével. Mi azonban azokat sem vetnénk tűzbe, akik a tejcsokoládéért rajonganak. A tejcsokoládéban lévő kalcium például igen hasznos a szervezetünk számára. Az pedig, hogy romlik-e a gyerek foga, sokkal inkább a száj- és fogápolástól függ. Erre pedig talán nekünk, felnőtteknek kell figyelnünk, mint ahogy arra is, hogy a gyerkőc már kezdetektől a valódi ízekkel találkozzon, azokat szeresse meg, mert így később, amikor önállóan fog dönteni, talán már nem fog mást választani. Mi, mint leendő szülők, szeretnénk, ha a gyermekünk valódi fűszerekkel, igazi illatokkal kerülne kapcsolatba. Mi olyan élelmiszereket fogyasztunk, amikben nincs mesterséges aroma és ízfokozó, helyette számos fűszert keverünk az ételünkbe, és itt kifejezetten nem a borsra és paprikára célzunk. Ezzel elérjük, hogy az étkezés öröm, nem pedig kényszeres cselekedet. Csak annyit fogyasztunk, legyen az csokoládé vagy bármi más, amennyi a szervezetünknek jólesik. Hamarabb tudjuk azt mondani, hogy elég.

2008. december Visszatekintés

A mi történetünk így kezdődött: egy éve, 2007. decemberében grillázs receptet kerestünk az interneten. A Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain megtaláltuk a Keményffi Gábor-Tóth Illés-féle Cukrászkönyvet, amelyben a grillázs mellett marcipán recept is volt. Nagyon meglepődtünk, hogy a marcipán ilyen egyszerű: mandula és cukor, nem kell bele adalék, aroma stb. Nosza, gyorsan ki is próbáltuk, vajon az itthoni tésztanyújtó gép alkalmas-e arra, hogy ötször hengerelt marcipánt készítsünk vele. Elég viccesen néztünk ki, ahogy lelkesen tekertük a gép karját, és azon rimánkodtunk, hogy végre hajlandó legyen a hengereken átmenni a mandula-cukor keverék, mert ha az első hengerelés megvan, akkor a többi már sokkal könnyebb. Az így készített marcipán nem volt olyan krémes és lágy, mint amit a boltban lehet kapni, de az íze felülmúlhatatlan volt.

Ezt még én is jóízűen megettem, holott eddig leginkább rá sem tudtam nézni az eddig ismert, agyoncukrozott, aromázott, színezett valamicsodára, amit sokan marcipánnak neveznek (Kriszta)

Mivel akkor még csak a bolti csokoládékat ismertük, és a kezdeti próbálkozások kudarcba fulladtak, végül a marcipán gömböcskéket nem csokoládéba, hanem magunk készítette fondánba mártogattuk (a receptet szintén a fent említett Cukrászkönyvben találtuk).

Rövid keresgélés után 2008. januárjában ráleltünk a Goodwill Kft-re, ahonnan megrendeltük az első adag csokoládét, és a Food-Pack Kft-re, ahonnan megérkezett az első bonbon formánk. Küzdöttünk rendesen a csokoládéval, hiszen akkor még csak a rövid temperálási utasítást olvastuk, egyéb ismeretekkel nem rendelkeztünk, így aztán gyakran előfordult, hogy a csokoládé bizony nem akart kijönni a formából.

2008. februárban megkaptuk a legnagyobb segítséget, ami ahhoz kellett, hogy megismerkedjünk a csokoládéval, a temperálás mibenlétével: a Goodwill Kft meghívott bennünket Csokoládé bemutatójára, amiért azóta is nagyon hálásak vagyunk. Lelkesen figyeltünk, jegyzeteltünk, hogy itthon majd újult erővel kipróbáljuk az ott látottakat. Azóta is kamatoztatjuk a bemutatón szerzett tudást.

A véletlenek furcsa játéka, hogy a kakaóvaj béta-módosulatairól volt szó a bemutatón, az én diplomamunkám pedig a poli-propilén béta gócképzőiről készült. (Gábor)

Célunk az, hogy megmutassuk a körülöttünk lévő embereknek, hogy lehet minőségi édességet is fogyasztani. Ennek megfelelően igyekszünk alapanyagainkat megválogatni: ne legyen bennük, rajtuk aroma, mesterséges színezék, és ne legyen tartósítószer sem. Néhány alapanyagunknál ez utóbbi feltétel még nem teljesül, de folyamatban van a tartósítószer-mentes aszalt szilva és marcipán beszerzése is.

Magunkról annyit, hogy mindketten a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Karán folytattuk tanulmányainkat.

Nekem karnyújtásnyira van a diploma, már csak egy nyelvvizsga hiányzik hozzá. Időközben elkezdtem dolgozni, és emellett belefogtam egy cukrásztanfolyamba, ahol szomorúan tapasztalom, hogy már kezdetben rosszra nevelik a cukrásztanoncokat: használjanak margarint, vanillincukrot, növényi habot, mert az olcsóbb, egyszerűbb használni stb. (Gábor)

Én diplomával és doktori fokozattal (valamint egy be nem fejezett PR-es másoddiplomával) a zsebemben fordultam a bonbonkészítés felé. Elvégeztem egy rövid vendéglátó vállalkozó tanfolyamot, aminek a későbbiekben még hasznát vehetem. ( Kriszta)

Vegyészmérnökként kellően sokat foglalkozunk vegyszerekkel, mesterséges anyagokkal ahhoz, hogy teljes mértékben kiábránduljunk az élelmiszeripar csodáiból. Valljuk, hogy azzá válunk, amit megeszünk. Egy általunk kedvelt cikk elég részletesen ír erről, a cikk címe: Aromapróféták.

Személyes tapasztalatom, hogy miután kidobáltuk az összes fűszerkeveréket és leveskockát, amelyek ízfokozót és aromát tartalmaztak, valamint megszabadultunk a vanillincukortól is, egy év után kezdtem csak érezni a valódi vanília illatát, addig tartott, míg kitisztult a szervezetem, és képes volt újra érzékelni a valódi, összetett illatot a mesterséges, egyszerű, egy csúcsot tartalmazó szaganyaghoz képest. (Kriszta)